Jégbe zárt világ

Ezek a hétvégi balatoni képek azt hiszem eléggé beszédesek. Helyettem is elmondják a lényeget:

A tavasz még messze van... nagyon messze, dacára annak, hogy holnap lesz a meteorológiai tavasz kezdete. :o)

 vízen járók, (totyogva csúszkálók :o)

Emiatt egyébként nem vagyok szomorú, csak talán már kicsit fáradt, fásult és jól esne igazán a napfény no meg a lágy szellők simogatása. Nem pedig a farkasordító, könnyfakasztó hideg, jeges szél arconcsapásai... ;o)

 jégtáblák, mint a törött üveg

De várok, mert minden eljön a maga idejében. Addig is csodálom a természet sokoldalúságát, gyönyörűségét, melyet télen is megmutat, csak talán hajlamos vagyok elmenni mellette,mert már másra koncentrálok. Talán...

jégbe fagyott hullámok

Spring time

Mert már nagyon szeretném, vágyom rá. Igazán. :o)
Ezért is szemezgettem egy kis kedvderítő, tavaszváró összeállítást a Ti alkotásaitokból.

Újak

frissek és csak arra várnak, hogy valaki végre megsétáltassa őket. :o)

Rózsaszínek,

pöttyösek,

madarasak.

Itt alaposan megtekinthetőek.

Említettem már

hogy vasárnap Wamp lesz a Millenárison? Nem? Akkor most mondom!
10.00-18.00-ig vásár, gasztro sarok, sok sok vidámság, zene, szuper hangulat. Gyertek Ti is!

Délelőtt Apuc, délután pedig már ketten várunk benneteket szeretettel!

Addig az aprónép a nagyival szórakozik itthon.
(Szerencsére rohamosan javulunk! Köszönjük szépen a sok kedvességet, segítséget, ötletet, tippet! Sokat segítettek!)

Öröm az ürömben

A kényszerpihenő adta lehetőségként végre sikerült lefotóznom a teljes táskaválasztékot, amivel a következő, vasárnapi Wampra készülünk.

Készülünk, többesszámban, mert tapasztalhattátok már, ha jártatok kint a vásáron, hogy bizony Apuc áll az asztal túlsó oldalán.

Ő a társam, a párom, a fő támogatóm, a másik felem. :o)
Hiszem, hogy tökéletesen kiegészítjük egymást.

Ha vasárnap mentek wampozni, akkor őt keressétek az asztal mögött. :o))
Addig is, több képet a boltban találtok.

Kényszer-szabadság

Szerdán lesz egy hete, hogy itthon vagyunk. Szegény kicsi Pannim baleset érte. Szerda reggel itthon maradt, mert éjszaka belázasodott, köhögött...Napközben történt a baj, a forró leves a lábára löttyent.
A nagymama azonnal riasztott mindenkit. Én értem haza hamarabb, lévén, hogy a suli egy háztömbnyire van a lakástól. Még a suliban, az orvosi szobából összeszedtünk mindent, amit csak használni tudok ilyenkor. Gyors telefon a gyerekorvosnak, mert az ész megáll ilyenkor és nem mozdul tovább, csak hangosan zakatol.
A vonal másik végéről jön a határozott és józan utasítás: -irány a Bethesda égési osztálya! Taxiba vágtam magunkat és 10 perc múlva már a kartonzónál álltunk.
Ellátták (vágták, kötözték, fertőtlenítették, mindezt ha nem lett volna hurutos, altatásban...) a kis sérült lábat, majd megkaptuk az utasításokat. Pihentetni, felpolcolni, fájdalom-csillapítózni, majd minden reggel mehetünk vissza kötözésre. Itt is köszönöm nekik a munkájukat!

Itt tartunk most. A seb egyelőre (ránézésre, laikusként nem) gyógyul. Papírforma szerint így kell kinéznie... szerintem borzasztó, de ők tudják, értenek hozzá. Én nem. :o(
Amit tudok segíteni az az, hogy bújunk, mesélünk, karton szíveket varrunk, kártyázunk, jó nagyokat nevetünk, pihentetjük, homeós bogyókat és fájdalomcsillapítót váltva adok.
No és imádkozom minden nap, a gyors és problémamentes gyógyulásért, illetve hálát adok, hogy "csak" a jobb lába, külső lábéle sérült, nem pedig az egész lába/keze/arca... ilyenek is vannak. Sokan... előttünk és utánunk is a váróban...
Vigyázzunk rájuk, vigyázzunk egymásra, vigyázzatok magatokra!