
Halad a táska, bár korántsem olyan tempóban, mint ahogyan én azt elképzeltem. Tehet róla a hideg, az időhiány, a fáradtság... és azt hiszem még sorolhatnám, de nem teszem.

Amikor esténként elalszanak az apróságok, hajnalokig már én sem maradok fent, inkább viszonylag időben én is lefekszem, hogy reggel ne legyek nagyon nyúzott. Nem biztos, hogy egy karikás szemű zombinak nagyon örülnének az ügyfelek. ;o)))
Még tavaly varrtam magamnak egy lilás-padlizsán színű tunikát, amihez nem volt ékszerem, amit fel tudtam volna venni. Így a nem varrós, esti nem túl fáradt időmben fűztem magamnak egy üveggyöngy nyakláncot, amire 3 lapos kagylógyöngyöt és egy pihe-puha horgolt virágot tettem. Szimmetrikusan túl unalmas lett volna, így féloldalasan már kicsit izgalmasabb. :o))
























