Zip-it, zip-it, zip-it...

A megunhatatlan darab. Színben remekül variálható, különböző öltésekkel feldobható, lezippezhető, felzippezhető, nyúzható, húzható. Ő a zip-it. :o)

Újabb darab készült, ezúttal a kedvenc rövidárudámban dolgozó hölgy lányáé lett. (az a bizonyos sokat emlegetett CRB ;o)

Az alap ötlet fekete és lila összeházasítása lett volna, de sajnos nem volt két egyforma méretű zippzár ezekből a színekből. Így megegyeztünk egy fekete díszítő öltésben. Ez a virágos kanyargós minta tényleg feldobja, de ennél sűrűbben nem mertem használni, nehogy sok legyen. Íme az eredmény.

Újabb ruhavarrási kísérlet...

...magamnak. :o) Ezúttal szoknyát szerettem volna. Kedves barátnőmtől Kicsodától kértem hozzá segítséget, de türelmetlen fajta vagyok. (talán már említettem, ez nem a legpozitívabb tulajdonsága a vízöntőknek) Szóval még azelőtt kiszabtam a szoknyát, mielőtt megkérdeztem volna, hogy hogy is csináljam pontosan. Ígérem, legközelebb szófogadóbb, türelmesebb leszek! :o)
Annyira egyébként nem rossz. Zsebet is varrtam rá, úgy látszik ezt a kislányom tőlem örökölte. Én is szeretem a zsebeket. ;o)

Ingfarmerből készült, hihetetlenül könnyű és kellemes viselet! A derekába varrtam zippet is, hogy könnyen lehessen fel-és levenni. Viszont a derekával nem voltam megelégedve. Nem volt kényelmes, mivel első körben csak visszahajtottam, beszegtem és levarrtam a derékrészt. Lecsúszott, elcsúszott, elfordult... és itt eszembe jutott a jó kis gumicérna. Miért is ne próbáljam ki. ;o) 5 sort varrtam vele, varrásszélességnyire egymástól. Így kaptam egy remekül gumirozott, de nem szorító, bevágó derekú szoknyát. :o)

Azt hiszem készül még egy-két darab különböző anyagokból! :o))

Pillanatképek a gyerekszobából

Azt hiszem az már egyértelműen kiderült, hogy ez a blog nem kizárólag a varrásról fog szólni. Itt van helye a gyerekeknek, a családnak a főzésnek, sütésnek...

Ez is egy ilyen bejegyzés. ;o)

Sajnos a hordozókendőnket kinőttük. Pontosabban még Panni belefér, hordozható is lenne, ha hagyná... Önálló kérem, de nagyon. Határozott elképzelése van arról, hogy ő mikor szeretne sétálni, nem szeretne beülni a babakocsiba sem, a kendőről meg hallani sem akar. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne így buszra szállni, mint babakocsival, teljes mentefelszereléssel... de így jártam. ;o) Száműzni nem szeretném, kedves darab, sokszor volt a segítségemre. Pl amikor a nyűgös gyermektől nem tudtam semmit csinálni, akkor jött a jó öreg kendő, gyerek a hátamra és lehet mosogatni.
(telefonnal készült a kép, bocsi)
Most hintaággyá avanzsált. Szerencsére volt hová rögzíteni, az emeleteságy tökéletes erre. (kiságyba is szuper, ott is használtuk!)
Fixen odakötöttem, ha nincs rá szükség, éjszaka, akkor csak betűrjük az ágyrács közé, és semmi gond. Persze így már Panni is szereti, Bence is, bár az ő 30 kg-ja alatt első alkalommal izgultam picit, de meg sem moccan.
Alig várják, hogy megüresedjen, egymást váltják benne. Panni persze előnyben van, mert míg Bence ovizik, addig nem kell osztozkodnia rajta. Most egy ilyen pillanatot csíptem el. :o)

Rebeka

Engedjétek meg, hogy bemutassam Rebekát és az ő nappaliját. Épp táncóráról érkezett, kissé elfáradt, de minden látogatót szeretettel lát. Időzzetek nála egy keveset, biztosan szívesen megmutatja a szobáját.

Kreatív délelőtt

A mai napunk úgy alakult, hogy hármasban voltunk itthon. Nevelés nélküli munkanap volt az oviban. Ez éppen egybeesett az iskolai beíratkozással.

Reggel gyorsan elmentem és beírattam Bencust a leendő iskolájába, a leendő tanítónénijéhez és tanítóbácsijához. Megkaptuk a beszerzendők, kitöltendők, befizetendők listáját. Szolíd a beszerzendő lista, sok mindent kapnak az iskolától. De még van időnk bőven mindent megvenni. Bár a kisfiam már hetek óta tolltartót szeretne... Na nem a feltekerhető, anya által készítettet, olyan igazit. De azt hiszem, azzal még ráérünk. :o)

Szóval délelőtt, miután visszajöttem a suliból, azt találtuk ki, hogy előszedjük a festékeket, ecseteket, papírokat és festős délelőttünk lesz. Mindenki élvezte a játékot. Panni annyira belelendült a festésbe, hogy egy ecset már nem is volt elég. Kétkezest játszott. :o) Bence szokása szerint precízen, pontosan próbált dolgozni. De volt egy 2 éves 4 hónapos nehezítés is, aki rettentően szeretett volna segíteni oda is. :o)

Én közben befejeztem a babámat, amit hamarosan meg is mutatok, de a díszlet nélkül nem szeretném, az pedig most épp szétszedve szárad...

Szülinapi torta

A hétvégén szülinapoztunk és én voltam a tortafelelős. Tortával nem szoktam kísérletezni, van egy bombabiztos receptem, évek óta ezt használom. Aki eddig megkóstolta, el volt ájulva tőle. Úgy gondoltam, megosztom veletek is, hátha valaki kipróbálja. Egy baj van vele, rettentő gyorsan elfogy...

Ezt az is bizonyítja, hogy már csak a saját szeletemről tudtam egy képet készíteni....

Íme a recept:

A tészta:

25 dkg cukor

3 tojás

5 dkg vaj, ezeket jó alaposan kikeverjük, majd beleteszünk

1 csomag sütőport

25 dkg lisztet

4 dkg kakaóport

1/4 liter tejjel hígítjuk.

Ezt kikent, lisztezett tortaformába töltjük és tűpróbáig közepes lángon sütjük. (én ebbe a tésztába tettem magozott meggyet is, még finomabb lett tőle a torta)

A krém:

15 dkg porcukor

15 dkg vaj

8 dkg kakaópor

1 csomag vaníliás cukor

1 csipet só

1 dl tejföl :o)

A vajat picit megolvasztjuk, a porcukorral és sóval alaposan kikeverjük, beletesszük a kakaóport és a végén a tejfölt.

Miután kihűlt a torta, kettévágjuk, egy réteg marcipánt teszünk bele. (nem kötelező, de nagyon finom!) megkenjük a krém felével, összeborítjuk a tésztákat és a maradék krémet rákenjük. Ezután kedvünkre díszítjük.

A legjobb, ha minimum egy fél napot a hűtőben pihen, hogy az ízek összeérhessenek.

Jó étvágyat hozzá!

Táska, táska, táska

De kivételesen nem tulipános.... na de akkor milyen? Naná, zip-it. Magamnak eddig egy feketét készítettem, jó hosszú vállpánttal. Most ideje volt már egy tavaszi darabnak, mégsem lehet mindig feketét vinni. Vettem tehát natúr zippet, de szerettem volna feldobni valamivel. Csíkosat pedig most nem akartam.

A páromtól kaptam egy gyönyörű színű melírozott cérnát meglepinek, mikor varrótűt hozott nekem a VG centrumból. Emlékezett rá, hogy milyen színű anagokat festettem és ahhoz választott nekem (rendkívül biztos kézzel!) egy Mettler melírozott cérnát 9975-ös színben. Imádom! A férjem is és a cérnát is! ;o))
Nézegettem a gyönyörűséget és kitaláltam, hogy most ezzel varrom össze a zipzár táskát. De hogy mutasson is, díszítő öltéseket is használtam. Miközben varrtam, holyamatosan zippeztem össze a táskát, hogy jó helyre kerüljenek az öltések. Így sikerült a táskára 2 sor díszítő öltés után 3 sor egyenes varrás, majd 2 díszítő....
Szerintem jó lett, tegnap délután fel is avattam. A mérete szuper, jól meg lehet pakolni. :o) Két gyerek mellett pedig ez szempont.

A méretei: 32 cm széles, 30 cm magas.
Maradt még egy kevés a zip-ből, nem használtam fel mindet, így készült egy pinduri tatyó is, ebben tartom mostantól a head-set-em, telefonálni lényegesen egyszerűbb így babakocsizás közben, mint egy kézzel manőverezni. ;o) Na és ha elalszik a kisasszony a kocsiban, lehet zenét hallgatni. :o))) Szóval van már új helye, addig míg nem a nyakamban lóg, addig sem gubancolódik össze a táskám alján. :o)

***
Fotóztam is tegnap. Kedves barátnőmtől, Timitől kaptunk egy orchideát, pontosabban egy virágát. Panni kincsként hozta hazáig.
Élvezte, hogy asszisztálhat a fotózáshoz. A vízcseppek is neki köszönhetőek, ha nem borítja ki a mini vázát, amibe a virágfejet tettük, nem sikerült volna ilyen hangulatos fotót készíteni. Ja és míg a kis kezében tartotta a virágot, végig kuncogott. Kár, hogy nem videóztam...

Colombusos textilfestés

Kis hazánk egyik vegyipari remeke. Colombus tökéletes ruhafesték, ez a becsületese neve. Ezzel kísérletezik a kezdő textiles, aki szeretne magának szép festett anyagokat, de lecsúszik a procionos festésről.

Fogtam a Simon úrtól rendelt finom molinómat és feldaraboltam kb-ra. Nem mértem őket pontosan, hajtottam, becsíptem, eltéptem... lehet, hogy ez nem túl jó szokás, de nekem így tuti egyenes lesz.
Kb 30*45 cm-es darabjaim lettek. Első körben a narancssárgákat festettem. Egyesével mentek a mikróba, műanyag dobozban. Nem akartam a tűzön órákig főzni az anyagot. Ennyi időm nem volt rá.
Előkészítettem az anyagokat, ráöntögettem a festéket és szépen sorakoztak a pulton és várták, hogy ők is főhessenek egy kicsit. Így nem kellett állni és várni rájuk, csak elég volt a csengetéskor kiszaladni a konyhába és kicserélni a tálat egy másikra. Így Pannim sem orrolt meg azért, hogy festettem és nem vele foglalkoztam. :o)
Miután elkészültem, még gyorsan kevertem egy kis barnát is. Gyárilag divatbarna színre hallgat, az életben nem tudom pontosan milyen barna... fakó az biztos. Pedig elsőre nagyon szép csokoládé barnának tűnt. De nem adom fel, legközelebb nem hígítom fel, csak éppen. :o)

Kimostam, öblítettem őket és gyönyörködtem az eredményben. Aztán mivel lendületben voltam aprítottam még egy kis molinót, szétnéztem a festékeim között és kiszaladtam még egy adag babánzölddel, sárgával és vízkékkel. :o) A zöldeket előkészítettem, közben az első adagot kivasaltam. Aztán jött a sárga, végül a kék és kész is volt. Gyors mosás, öblítés, gépben centrifugázás és már lehetett is vasalni.

Persze későn, menet közben jutott eszembe ez a varrós technika. Muszáj volt kipróbálnom. A textifestős topikon beszéltek róla a lányok. Villámgyorsan felrajzoltam a szirmokat majd egy extra erős és vastag polyester cérnával körbevarrtam. Elsőre nem rossz, de legközelebb aprólékosabban varrok és az első adag festékbe teszem, nem az utolsó előtti pillanatban a legutolsó nagyon halovány festékes vízbe...
Íme a mai eredmény. Szerintem szépek lettek. Már csak azt kell kitalálnom, hogy mi legyen belőlük. :o)

Cuba quilt

Kultúraquiltek. Bizonyára nem én vagyok az egyetlen, aki izgatottan várja, hogy elkészüljenek az adott téma újabb és újabb képei.

Már az előző, Thai fordulónál is bőszen nézegettem a neten a különböző képeket, de akkor még nem vettem a bátorságot hogy meg is varrjam. Most viszont muszáj volt. Amikor kiderült, hogy Cuba lesz a következő ország, elindultam én is felfedezőútra. :o) Találtam is számos nekem tetsző képet, de egyik sem volt az igazi. Aztán már egész megbarátkoztam az egyik képpel, mikor Kastan felrakta ezt a bizonyosat. Olyan színei vannak... nagyon hangulatos, a kovácsoltvas ablakrács...
Nem tudtam ellenállni. Szóval innen a pálya széléről én is elkészültem egy cubai quilttel. :o)

A téma nagyon érdekes, izgató maga az ország. Az emberek vidámak, kedvesek. Én nagyon szeretem a temperamentumos, embereket. Egy picit a mi családunk is ilyen. Ha meg kell fogalmaznom, akkor azt mondom, hogy olaszosan, hangosan élünk. De vonz minket az arab világ, kultúra is, talán ezért szeretjük Tunéziát is, már visszatérő vendégek vagyunk.
Egyszerűen nem lehet megunni azt a hangulatot, ami a helyből és az emberekből árad. Cubát is hasonlóan képzelem el. Majd egyszer, ha lesz sok-sok pénzünk ;o), a párommal megbeszéltük, hogy nekivágunk Cubának kettesben. Micsoda kalandok... :o)

A "mű" születése:
Első lépésként összeválogattam a már meglévő festett anyagaimat, amiket még itthoni Colombuszos próbálkozásaim után tettem el a szekrénybe, ki tudja mi lesz belőlük alapon.
Most nagyon jól jött mind, mert a képhez minden szín készen volt. Csak túlságosan tiszták voltak ezek a szinek. Ekkor hirtelen elhatározás után épp kávéfőzés közben úgy gondoltam, hogy akkor kicsit "koszosítunk az anyagokon. Belefektettem őket egy tálcába és meglocsolgattam kávéval. Volt amire csak szivaccsal nyomkodtam foltokat. Ezeket hagytam pihenni egy kicsit, majd kiöblítettem.
Az alapom, a fal és a járda pedig teázott molinó. Eredetileg babákhoz teáztattam, de volt egy-két rész, ahol hozzáért az anyag a filterhez, ott sötétebb lett és maszatos. Ez nekem most tökéletes volt, míg egy babánál nem tudtam volna használni.
Kinyomtattam a képet magamnak, hogy lássam munka közben. Az az igazság, hogy nem ihletadó volt a kép, hanem lemásoltam, annyira tetszett. Az ablak négyzeteit, az autó körvonalait, a rózsaszínű ajtót kétoldalas vetexre vasaltam. Majd miután az alapot összéállítottam, felvasaltam mindent a helyére és utána már csak tűzni kellett.
Itt egy hangyányit izgultam, ugyanis eddig csak stipplingeltem. Ez viszont egész más volt. Nem nevezném tűfestésnek, csak valami hasonlónak, de az tény, rettentően élveztem minden pillanatát.
Ha most kezdeném, akkor némi kézgyakorlat után csinálnám csak meg az ablakra a kovácsoltvas rácsot, így most elég reszketeg lett... De az én "gyerekem" így is nagyon szeretem. :o)
Ezután az autónak kellett formát adni. A lökhárítót egy darabig csak nézegettem és egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy csak egy picit is hasonlítani fog. Előszedtem az összes cérnát, amit megfelelőnek gondoltam a fém megjelenítéséhez, aztán nekivágtam. Előtte azért biztos ami biztos, felvázoltam magamnak nagyjából a textilre, hogy mit is szeretnék.
Mikor a tűzéssel készen voltam, még némi üveges (kreatív hobbis) textilfestékkel és egy alapozó szivaccsal összemaszatoltam a képet, hogy legyenek fehér és kék pacáim is a falon, ajtón.
Ekkor már azt hittem, hogy kész vagyok, de még nem volt az igazi. Valami hiányzott. Az asztalomon mindig van egy kis darab szappan (azzal szabok, illetve rajzolom fel a szm-t :o)) megfogtam, és elkezdtem tompítani vele a színeket. Az autó feketéje túlságosan fekete volt és élettelen, sehol egy kis fény, sehol egy kis csillogás, karcolás. Ha profi módon bánnék a szabad gépi tűzéssel, akkor azzal csináltam volna, de nem mertem belevágni, így maradt a szappan. :o) Az ablaküvegeket is kicsit megsatíroztam vele. Ezután már csak körbe kellett cikk-cakkolnom.

Ildinek nagyon köszönöm ezt a játékot! Rettentően élveztem a munkát. Nagyon szuper, izgalmas és nem utolsó sorban olyan országról tanulhattam többet, ami nem biztos, hogy egyébként előtérbe került volna az életemben.

Tulipános táska újra

Tavasz van, gyönyörűen süt a nap, a tulipános táskás is most virágoznak. ;o) Elkészültem egy újabb darabbal, a követketző pedig már tervezés és egyeztetés alatt. :o)

A kedves megrendelő kérése volt, hogy egy meglévő, elkészült darabhoz hasonló legyen. Ő azt sem bánta volna, ha ugyanolyat kap. Na ez az, amit nem szívesen vállalok. Nem szeretek két egyformát készíteni. Nem mintha nem menne, de azt vállalom, hogy mindenkinek egyedi darabot készítek, olyat, ami nem fog vele szembesétálni az utcán. :o)

Ez a darab is barna farmer és barna mintás jacquard anyagból készült. A mérete a szokásos nagy, A4-es füzet, mappa simán belefér. A záródását most egy nagyobb "füllel" oldottam meg, ami mágneszárral kapcsolódik magához a táskához. Belül fehér, barna díszítőtűzéssel , két zsebbel. A vállpántokat általában két színből készítem és ferdepánttal szegem el.

Tegnap elvittük a kedves megrendelőnek, aki nagyon meg volt elégedve. Ilyenkor nagyon örülök, hogy másnak is tetszik a munkám. Olyan jól esik az elismerés. :o)

Cupcake vagy muffin?

Mindkettő! Napok óta piszkálja a fantáziám a cupcake. Ami nem más, mint egy szépen felöltöztett muffin. Utóbbi egyébként is nagy sláger nálunk. Én szívesen csinálom, hihetetlenül gyorsan elkészül, a család pedig hálás érte. :o) Ezt abból sejtem, hogy kihűlni sincs ideje, már el is fogy. 24 db-ot tudok sütni egy adag tésztából. Ezt szoktam kétfelé osztani, különböző belevalókkal ízesíteni.
A mai adagba 12%-os kakaót tettem, 52%-os keserű csokoládét és meggyet.
Ide írom a receptet, ha van kedvetek próbáljátok ki ti is. :o) A zárójeles részek az én verzióim, nem kötelező, ezek nélkül is nagyon finom. ;o)

Hozzávalók:
12 dkg vaj(!)
25 dkg cukor (én barna cukrot használok)
1 vaníliás cukor (bourbon)
2 db tojás
30 dkg liszt (15dkg teljes kiőrlésű- 15 dkg sima)
1 cs. sütőpor
kb 1dl tej (0,1%-os)
plusz tetszőleges belevalók:
mazsola, aszalt gyümölcsök, csokoládé,
fahéj, kakaópor

A megolvasztott vajba belekeverjük először a cukrot és a vaníliás cukrot, majd a tojás következik. Ezután jöhet a liszt, sütőpor és végül a tej. A tetszőlegesen kiválasztott hozzávalókat is belekeverjük majd a muffinpapírokat kb 3/4-ig töltjük a tésztával. Közepes kis lángon tűpróbáig sütjük.

Ezután változott át a muffinom és lett belőle cupcake. Kb 5dkg vajat 2 evőkanálnyi porcukorral egy vaníliás cukorral kikevertem majd néhány csepp piros ételfestéket adtam hozzá. Ez nem nagy mennyiség, 6 db muffin lehetett vele szépen feldíszíteni. Az íze? Geil... nekem, Panni viszont imádta. Egyébként is nagyon szereti a vajat, úgyhogy élvezettel nyalogatta le a megkaparintott darabról a krémet. Az tény, hogy ez egy nagyon mutatós sütemény, de muszáj lesz valami jófajta krémet kikísérleteznem hozzá, ha azt szeretném, hogy mindenkinek finom legyen. :o))

Találtam egy szuper blogot: csupa csuda cupcake!

Cloth Doll Challenge

Benveztem Tündér Lonkát/Felicity-t a versenyre. Igaz már nem lakik itthon, de megbeszéltem az "anyukájával" hogy nevezhetem. :o) Köszi Ahama! ;o)

Kezdő kategóriánban indulunk. A többi csoportba nem érzetem magam elég felkészültnek. Ahogy elnézem tényleg nagyon szép munkák kerültek fel oda is. Erős a mezőny. :o))

Köszönöm szépen a bíztatásokat lányok, lehet, hogy magamtól nem indultam volna.

Ha úgy gondoljátok, hogy megér egy szavazatot, azt nagyon megköszönöm. :o)))Április 30. a szavazások határideje. :o)

Köszi, ha áldoztok ránk pár percet!

Itt találhatóak a képek: http://thedollnet.com/storybook_dolls/index.html#begin

Föld quilt, az első...

Az első komolyabb munkám, ami itthon is marad. Egyelőre dekorál, más funkciót nem hivatott ellátni. :o)

Szeretem, mert mindent én csináltam rajta. Az anyagot festettem hozzá, a mintát és a tűzést is magam terveztem. Fejben... sajnos nekem nem megy a papíron való tervezés. Megpróbáltam de nem az igazi. A fejemben úgyis megvan a kép, hogy mit szeretnék. Ezt általában sikerül is megvalósítani, de van hogy a dolgok magukat alakítják. :o) Ezeket a munkáimat is nagyon szeretem, attól függetlenül, hogy nem pontosan olyanok, mint amilyennek megálmodtam.

Ez a quiltem egy sorozat része lesz. Az őselemeket szeretném megvarrni. A víz egy türkiz színű festett molinó lesz. A festés készen van, az előlap összeállítva, bélés leszabva, már "csak" hátlapra és tűzésre vár. :o) A levegő és a tűz idővel elkészülnek. Őket nem "látom" még elég tisztán, de ha körvonalazódik bennem valami, arról biztosan be fogok számolni.

Első terveim alapján április 12-én festettem volna Katafánál Procionnal a hozzávaló anyagokat. Sajnos ez nem fog megvalósulni, mert a párom cége épp akkorra szervezett egy továbbképzést... Így nem kérdés, hogy ki marad itthon a gyerekekkel... Szomorú vagyok, nagyon. Vártam már, hogy kipróbáljam milyen is ez a festés. Remélem, hogy lesz rá alkalmam még. Addig próbálkozom tovább a jó öreg Colombussal.